Réges-régen, az ókori Görögországban, az i. e. 5. század körül, volt egy csapat hipszter arc, a szofisták, akik imádtak beszélni. Valójában nem csak beszélni, hanem úgy általában szerették megtanítani az embereket arra, hogyan kell vitatkozni, meggyőző érvekkel előállni, és a retorika segítségével befolyásolni mások véleményét és meggyőződését.
A retorika a szónoklattan tudománya, eredetileg díszes külsőségek között előadott beszédet jelent. Nem sokban különbözik a szövegírástól, inkább a formátuma más.
De hogy miért is fontos a retorika a szövegírásban, arra annak keletkezése adja meg igazán a választ:
„“i. e. 485-ben két türannosz, hogy hatalmát megszilárdítsa, katonáinak földet osztott, ám előzőleg békés polgárokat űzött el földjeikről. 10 évvel később egy poliszon belüli felkelés elsodorta a türannoszok hatalmát, az elűzött polgárok visszatértek a poliszba. A polisz agóráján tulajdonjogi perek sorozata indul a régi és az új földtulajdonosok között a földek birtoklásáért. A fölállított népbíróság annak ítélte a föld tulajdonjogát, aki ügyesebben érvelt igaza mellett, azaz a beszéd művészetében eredményesebb volt.”
— Wikipédia
A szofisták tehát városról városra jártak, a legjobb négycsillagos vályogtégla házakban szálltak meg, „Michelin csillagos” éttermekben falták a vaddisznósülteket, a legdögösebb tunikákat és szandálokat viselték.
Nagyon népszerű, jól fizetett szakemberek voltak, akik tudták, hogyan kell lenyűgözni és meggyőzni a közönséget a megfelelő tartalommal és tökéletes szónaklataikkal.
Népszerűségük ellenére az egyik fickó aggódott, hogy a meggyőzési módszereik túlságosan érzelmesek, túl virágosak és híján vannak a, bizonyítékoknak.
Itt jött a képbe Arisztotelész, aki kisegítette a srácokat és segített optimalizálni a szövegírási, szónoklási folymatokat.
Arisztotelész is jártas volt a retorikában és a meggyőzésben, de úgy vélte, hogy a szofisták közül néhányan a retorikát manipulációra használják, mivel túlságosan az érzelmekre összpontosítanak, és meglehetősen ügyesen, nagy ecsetvonásokkal mossák át a „tényeket”.
Nem mintha ellenezte volna a meggyőzést. Ha van egy fontos üzeneted, amely inspirálhatja, oktathatja vagy segítheti az embereket, akkor ezt képesnek kell lenned kommunikálni. Úgy vélte, hogy van jobb módja is az emberek meggyőzésének a felfújt ajánlólevelek, a hamis szűkszavúság, a túl sok költészet és a fantáziadús nyelvezet helyett.
Így Arisztotelész (akárcsak bármelyik sztár szövegíró) kitalálta a meggyőzés saját szabályait. És bár ezek a szabályok több mint 2300 évesek, ha alkalmazod őket a szövegírásban, akkor valami olyan hiteleset, meggyőzőt tudsz adni, ami még tisztességes is, de mindenképpen jó érzéssel tölt el, mikor kiadod a kezeid közül.
Nem minden nap van alkalmad arra, hogy egy ókori bölcs utasításait követve tervezd meg a tartalmaidat és érvényesítsd a meggyőzés szabályait a szövegírás világában; így hát vágjunk is bele és kövessük az ókor egyik kitűnő tanítójának szövegírói szabályait.
Íme tehát az ő három fő szabály a meggyőzéshez:
Arisztotelész nagyjából azt mondta, hogy nem elég, ha jó erkölcsöd és feddhetetlen jellemed van, ezt meg is kell mutatnod a közönségednek. Más szóval, nem számít, milyen csodálatos és etikus ember vagy, ha ezt nem kommunikálod.
Itt nem arról van szó, hogy álcázod magad, hanem arról, hogy felfeded a jellemedet – például:
Az ethosz erős meggyőző erő – a meggyőzéshez bizalomra van szükség, a bizalmat pedig ki kell érdemelni. Gondolj csak magadra, hogyan bízol meg valakiben első találkozáskor?
Arisztotelész eléggé rajongott a Logosz használatáért. (Nem a fényes nagyívű, vállalati fajtáért, hanem a görög szóért, amwlynek jelentése „szó” vagy „értelem”, és a mi logika szavunkkal áll kapcsolatban).
Egyszerűen fogalmazva, a logosz azt jelenti, hogy ha valamit meg akarsz fogalmazni, akkor azt jobb, ha bizonyítékokkal támasztod alá. Nem mehetsz csak úgy oda, és nem ígérgethetsz csak úgy fűt-fát.
Ez különböztette meg Arisztotelészt a szofistáktól, és ez különböztethet meg téged is, mint szövegírót… ha te is:
A pátosz az a rész, amiben a szofisták nagyon jók voltak, mert itt az érzelmek felkorbácsolására tudtak koncentrálni. Imádták.
Arisztotelész mindent megtett azért, hogy az embereket érzelmileg megmozgassa, hogy segítse a meggyőzést, feltéve, hogy ez szilárd ethoszon alapul, és mégszilárdabb logosz támasztja alá.
Ahhoz, hogy a meggyőző és hiteles szövegben érzelmeket válts ki, a következőket kell tenned:
Lefogadom, hogy Arisztotelész komoly meggyőzőerővel számolhatott volna, ha ma szövegíró lenne és kétségem sincs affelől, hogy meghívást kapna számos fesztiválra, csak azért hogy hallhassák a szónoklatait. – „Uhh na itt elképzeltem, ahogy a sziget sátorban Klárikáék után beharangozzák Arit”
Abban is biztos vagyok, hogy a meggyőzést tisztességesen alkalmazná – hogy értéket tárjon fel azok előtt, akiknek tudniuk kell róla -, és nem pedig manipulálna, hogy eladható legyen.
Ha tehát Arisztotelész nyomdokaiba akarsz lépni, gondolt át hogyan alkalmazd a fentieket, alakítsd a szövegírási technikádat, hogy meggyőződj arról, az írásod erős jellemet mutat, sok bizonyítékkal van alátámasztva, és eléggé felkavarja a közönség érzelmeit ahhoz, hogy cselekedjen. A nap végén nem csak az számít, hogy mennyi terméket értékesítettél, hanem az is, hogyan tudod segíteni azt a közösséget, amelynek a problémáit a te terméked, vagy szolgáltatásod oldja meg.